Ideje lenne, hogy Orbán megálljt parancsoljon önmagának

A magyar jövő szempontjából az egyik meghatározó kérdés, hogy miként tud együttműködni két jobboldali párt, a Fidesz és a Jobbik. A kívülálló jelenleg azt látja, hogy kölcsönösen kizárják a kormányzati együttműködés lehetőségét egymással, és ez így is van jól. Ahhoz, hogy mindkét politikai erő maximalizálja szavazótáborát, ez elengedhetetlen. Ezen túl viszont igencsak hiba túljátszani a szerepet.

A Fidesz rendszeresen alávág a Jobbiknak, nem ritkán igencsak etikátlanul. Bevetésre került eddig a számokkal való megtévesztő játék (azt sulykolják, hogy az eddigi választásokat is megnyerhették volna, ha a nemzeti radikális szavazók őket támogatják), a tömény demagógia és rágalmazás (a Jobbik az MSZP kreatúrája, orosz pénzből működik stb.), és most jön személyesen Orbán Viktortól a legsúlyosabb megbélyegzés: a Jobbik törvényen kívül helyezi magát, mert törvényen kívüli válaszokat ad bizonyos létező problémákra.

Ez a vád egyrészt semmiféle valóságalappal nem rendelkezik, másrészt a tűzzel való játék, amennyiben a Fidesz és annak elnöke tényleg a nemzeti oldalhoz tartozik. Mert két elvi lehetőség van: az egyik, hogy a Fidesz a Török Szultán szerepét játssza, a Három testőr Afrikában című Rejtő-klasszikusból, aki látszólag a banditákkal tart, és azért üti-veri nyilvánosan a főhősöket, hogy fenntartsa feléjük a látszatot. A másik az, hogy valójában lemondott az önálló, magyar érdekű politikáról, és az MDF álnemzeti, globalista vonalára fog ráállni.

A második lehetőséget nem is akarom elemezni, annyira sötét jövőt rajzol ki elénk. Ha viszont az első variáns az igaz, akkor illene tudni, hogy hol a határ. Orbán Viktor és köre a MIÉP esetében, egy évtizeddel ezelőtt nagyon jól tudta, hova helyezze a hangsúlyokat: arra, hogy a MIÉP alkotmányos párt, és szélsőségesek azok, akik fegyvert emeltek a magyar népre, mint az MSZP egyik prominense, Horn Gyula. Most viszont Orbán túllicitálja az ál-liberális mocskolódást a Jobbik szélsőjobboldaliságáról, és egy mellbeverő fordulattal azt állítja, hogy a nemzeti párt törvényen kívüli.

Ideje lenne, hogy megálljt parancsoljon önmagának, mert ez már maga a nemzeti önsorsrontás, a saját, egyébként is szűkülő létesélyeink önkéntes csökkentése.