Horthy Miklós, a XX. század legnagyobb magyar államférfija

Horthy tengernagy a Habsburg Birodalom házi politikájának magas szintű részese, tengerész hős, az osztrák-magyar flotta utolsó parancsnoka, kormányzója egy romba döntött országnak, amit viszonylagos jólétbe vezetett, egy antibolsevista, a nácik foglya: vitathatatlan államférfi volt. Idézve Deák Istvánt, a Columbia Egyetem történész professzorát: "Magyarország (...) a barbarizmus tengerében, Európa szívében egy sziget volt, ahol megőrizték a törvény szabályait és egy sokszínű társadalmat."

Tengerész korában bejárta a világot, hat nyelven beszélt (magyar, horvát, olasz, német, francia, angol), Ferenc József császár mellett mint szárnysegéd szolgált, mindez biztos hátteret adott pozíciójához. Horthy nem volt szűklátókörű nacionalista, de hazafi, és mindezen felül igazi és hamisítatlan gentleman volt a szó legszorosabb értelmében.

Egy igen jellemző mozzanat: az 1944/45-ben bekövetkezett nagy nemzeti tragédia után a bolsevik típusú vérbíróságok futószalagon gyártották ugyan a halálos ítéleteket a Horthy-rendszer miniszterei, miniszterelnökei ellen, és további ártatlan emberek ezreit végezték ki, vagy küldték börtönökbe, de a kommunista diktatúra és megtorlások időszakában sem volt egyetlen hazai vagy nemzetközi bíróság, amely bármiféle vádat emelt volna Kormányzónk ellen. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy sem a nyugati nagyhatalmak, sem a Szovjetunió vezetője nem tartotta őt háborús bűnösnek, és nem kívánta bíróság elé állítani. Ennek ellenére a gátlástalan hazugságairól ismert kommunista rendszer ideológusai érthetetlen dühvel, vulgármarxista frázisokat puffogtatva támadtak Horthy Miklós emléke ellen. Hozzájuk társult még a velünk szomszédos kisantant országok sovinisztáinak és szélsőségesen magyarellenes kórusa.

Horthy Miklós, a Magyar Nemzeti Hadsereg fővezére a Nemzetgyűlés által 1920. március 1-jén 93%-os szavazattöbbséggel Magyarország kormányzójává választva lépett be a történelembe. Bár minden olyan jogot felkínáltak neki, amivel anno Hunyadi János is rendelkezett, ő az államfői tisztséget csak vonakodva fogadta el. Külön felkérésre költözött a királyi palotába, a nádori lakosztályba, és a palota 814 szobájából mindössze kilencet foglalt el.

Soha nem ismerte el a trianoni békediktátum igazságtalanságait. Politikája vezérlő elve volt a trianoni békediktátum megszüntetése, békés revízió útján. IV. Károly visszatérését a magyar trónra mindössze azért ellenezte, mert ez ellen a leghatározottabban tiltakoztak a nagyhatalmak, és a kisantant országok felvonultatták csapataikat a határainkra, és a Habsburg visszatérése esetén Csonka-Magyarország teljes megszállásával fenyegettek.

Ellenezte a szélsőségeket, akár balról, akár jobbról is jöttek. A világon elsőként ismerte fel a kommunizmus veszedelmét, és indított ellene eredményes harcot Magyarországon. A szomszédos országokhoz képest viszont utolsóként csatlakozott a bolsevizmus elleni hadbalépéshez.

Rágalmazták őt antiszemitizmussal. Mégis, senki nem tett annyit a zsidóság megmentése érdekében, mint ő, aki teljes tekintélyét latba vetve a pápánál és Hitlernél, igenis megakadályozta 250.000 zsidó elhurcolását azzal, hogy 1944. júliusában leállíttatta a deportálásokat.

Nevezték őt már fasisztának, németbarátnak, jóllehet szinte megismerkedésük első percétől sorozatos és egyre erősödő konfliktusai voltak Hitlerrel, akit egy ízben barna inges marxistának nevezett, ez első klessheimi találkozó után pedig azt mondta róla, hogy soha többé nem akarja látni azt az őrült festőt. Hitler "meg is hálálta", amikor elraboltatta még életben lévő egyetlen fiát és letartóztatta Horthyt.

A nyilasok vezérét, Szálasi Ferencet bírói úton börtönbe záratta, híveit pedig eltávolította a hadseregből. Amikor 1944. március 19-én a német csapatok elözönlötték az országot, azokat szószegőknek és megszállóknak minősítette, és nem engedte be őket a budai várba, elaknásítva az oda vezető utat. Augusztusig öt levélben kérte Hitlert, hogy vonja ki csapatait Magyarország területéről. A fegyverszünet megkötésére Moszkvába küldte delegátusait, akik magukkal vitték Sztálinhoz intézett egyetlen levelét, melyben Horthy kegyelmet kért a magyar nemzet számára.

Kastélyát az I. világháború után a románok rabolták ki, összezúzták a bútorait, elhajtották a ménesét. A II. világháború után a szovjetek tették ugyanezt. A kommunista rezsim minden vagyonát elkobozta.

Nagy tekintélye volt mindenütt. Amerre csak ment legendás fehér lován, egyenruhájában a csapatok élén, az iránta megnyilvánuló tisztelet és szeretet ezer meg ezer jelével találkozott. Hódoló küldöttségek, hálaadó istentiszteletek, zászlószentelések jelezték útját. Az iránta megnyilvánuló tisztelet jelei voltak a Kormányzóra tett eskü, a róla elnevezett utcák, utak, kórházak, a róla elnevezett körtér, a Duna-híd, a Nemzeti Repülőalap és a nevét viselő tudományegyetem. Százezrek énekelték dagadó szívvel, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok..." Születésnapja (június 18-a) és névnapja (december 6-a) katonai ünnep és iskolai szünnap volt. Képmásával találkozhattak állami hivatalokban, plakátokon, újságok címlapján, bélyegeken, ezüstpénzeken, levelezőlapokon... (Lásd a felvidéki és erdélyi bevonulás díszkapujait és emelvényeit...)

Nem kétséges, Horthy Miklós arany betűkkel írta be nevét a magyar történelembe.

Forrás: mindentvissza.uw.hu