Szlovákia egy újabb bécsi döntéstől fél

Szlovákia magyarországi nagykövete érti, hogy a magyarok időjárás-jelentése a jelenlegi országrészek helyett miért a Kárpát-medencére vonatkozik. Peter Weiss tegnap délután a Savaria Egyetemi Központban tartott előadást.

Mint mondta, nem azért jött ide, hogy Ján Slotát megvédje. Mellesleg a politikus nem akarta, hogy hazánkban nagykövet legyen. Weiss a kijelentést követően megkérte a jelenlévőket, hogy ezt az információt ne adják tovább az újságíróknak.

„A magyar–szlovák viszony 95 százalékban jó”

A programot szervezők koncepciója egyértelmű volt: Peter Weiss többször hangsúlyozta, a magyar– szlovák kapcsolatok rendezésében kulcsszerepe van a fiataloknak, illetve a két ország ifjúsága közötti kommunikációnak. Hiszen az ő és a szülei generációját nyomasztják a megélt történelmi folyamatok. A most tizennyolc-húsz éves ifjak viszont már a hidegháború utáni korszak gyermekei. Bár a gazdasági világválság következményei okoznak még változásokat a nemzetközi kapcsolatokban, geopolitikai kataklizmáktól, alapvető politikai fordulatoktól a közeljövőben nem kell tartani. Mindkét ország az Európai Unió és az Észak-Atlanti Szövetség tagja, ugyanazon viselkedési keretek és intézményrendszerek részesei, emiatt a politikusoknak nincs akkora mozgásterük, hogy jelentősen erősíthessék az országok közötti bizalmatlanságot.

Az előadás – amely a Bizalom a nemzetközi politikában címet kapta – tartalma röviden így foglalható össze.

Weiss szerint a magyar–szlovák viszony 95 százalékban jó. A maradék 5 százalékért pedig leginkább a fentebb is említett fel nem dolgozott történelmi traumák a felelősek. Magyarország számára Trianon, Szlovákiának pedig a bécsi döntés jelenti az örökké fájó sebet. A politikusok pedig erre tesznek rá néhány lapáttal, amikor a sérelmeket a választókért folytatott harcban eszközként használják fel.

A nagykövet meglátása szerint legalább 20 év kell ahhoz, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak olyan történelemkönyvük legyen, mint a korábban örökös ellenségnek számító németeknek és franciáknak. A folyamat elkezdődött, a történészek már tudnak kulturáltan, szakmai terminológiát használva, tudományos érveket felsorakoztatva kommunikálni egymással.

Magyarverés, Malina Hedvig-ügy, nyelvtörvény

Az előadást követően a zömmel történelem, valamint nemzetközi tanulmányok szakos hallgatókból álló – a rendezvény helyszínéül szolgáló termet zsúfolásig megtöltő – érdeklődőknek lehetőségük volt kérdéseket feltenni.

Egy fiú bele is vágott a közepébe amikor megkérdezte, a magyarokat a közelmúltban Szlovákiában ért atrocitások fényében a nagykövet hogy képzeli el az egymás iránti bizalmat?

Weiss szerint az atrocitás kifejezés erős, ő legalábbis nem venné a bátorságot, hogy így fogalmazzon.

A Dunaszerdahelyen történtekről úgy vélekedett, ha a magyar rendőrség megoldja a futball huliganizmus problémáját, senki nem utazik majd Szlovákiába randalírozni, s a magyarországi sajtónak sem lesz oka a huligánok megfékezését magyarverésekként kommunikálni.

A Malina Hedvig-ügy kapcsán a nagykövet felhívta a figyelmet: a szlovák ügyészség az ügyet azzal zárta le, hogy nem az történt, amit Malina Hedvig állított. A főügyészség most megpróbálja bebizonyítani, hogy a nő hamisan tanúskodott. Az pedig nem tesz jót az eljárásnak, hogy átpolitizálódott, szimbólummá vált.

A nyelvtörvénnyel kapcsolatban azt mondta, röviden válaszol, mert nem szeretne még több olajat önteni a tűzre. Szavaiból aztán mégis hosszabb válasz kerekedett ki.

Elsőként arra emlékeztetett, hogy Szili Katalin, korábbi házelnök kérésére az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa szakmai elemzésnek vetette alá a passzust. A vizsgálat megállapította, hogy sztenderd törvényről van szó, amely nem sérti Szlovákia nemzetközi kötelezettségeit. Viszont rámutatott néhány, az alkalmazással összefüggő érzékeny momentumra. Ezért Szlovákia együttműködik az EBESZ-szakértőkkel a problémák orvoslása érdekében. Weiss szerint ha a törvény elfogadásának évfordulóján a magyar újságírók Szlovákiába látogatnak, egyetlen olyan esetet sem találnak majd, amikor valaki például azért kapott pénzbüntetést, mert magyarul kért egészségügyi segítséget. Ekképp a nyelvtörvény – egyes hazai lapok megfogalmazásával ellentétben – nem a magyar holokauszt.

„Slota egyetlen mondata hatalmas károkat tud okozni”

A Ján Slotával összefüggő felvetésre Peter Weiss azt felelte, nem azért látogatott el a Savaria Egyetemi Központba, hogy megvédje a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt elnökét. Mellesleg a politikus nem akarta, hogy hazánkban nagykövet legyen. Weiss a kijelentést követően megkérte a jelenlévőket, hogy ezt az információt ne adják tovább az újságíróknak. A nagykövet a pártelnök vonatkozásában kritikus hangot is csak annyiban ütött meg, hogy kijelentette, Slota egyetlen mondata hatalmas károkat tud okozni a két ország viszonyában. Nem feladata az efféle kritizálás – hangoztatta –, kritizálta Slotát eleget abban az időben, amikor publicista, illetve politikus volt.

Erősen torzít a Magyar Koalíció Pártja szemüvege

Újabb – a magyar–szlovák kapcsolatban elkövetett hibákat firtató – kérdésre Peter Weiss, azt válaszolta, a ’90-es években több hibát is elkövettek a felek.

Például azt, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt az azonos platformon álló magyar és szlovák pártok közötti kapcsolattartás.

Az egyetlen kapocs a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a magyar parlamenti pártok közötti kontaktus. Így viszont a magyar közvélemény csak az MKP szemüvegén keresztül értesül a történésekről. A pártnak viszont – értelemszerűen – megvannak a saját belpolitikai érdekei.

Melyek ezek? A nagykövet szerint kevesen látják, hogy a nyelvtörvény körüli bonyodalmak egyik lényeges oka az MKP szakadása. Bugár Béla új pártot alapított, ami mellett ott van a csonka Magyar Koalíció Pártja. A két párt támogatottsága 2/3:1/3 arányban oszlik meg, ezért az MKP-nek szüksége volt egy nagy visszhangot kiváltó témára. Ehhez a helyzethez adódnak hozzá a szlovák és a magyar nacionalisták, amelyek egymást táplálva tudnak fennmaradni.

Szlovákia egy újabb bécsi döntéstől fél

Peter Weiss – visszatérve a történelmi sérelmekre – emlékeztetett a 2001–2002-es státusztörvényre. A rendelkezést a magyar–szlovák kapcsolat legnagyobb válságát előidéző lépésnek minősítette. A szlovákok már azt sem nézték jó szemmel, amikor Antall József kijelentette, 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Ezt tetézték a magyar kisebbség autonómiájára tett kísérletek. Csoda hát, hogy Szlovákia egy újabb bécsi döntés lehetőségének rémét látja a magyarok lépéseiben? – tette fel a kérdést a nagykövet.

Weiss ugyanakkor érti, hogy a magyarok időjárás-jelentése a jelenlegi országrészek helyett miért a Kárpát-medencére vonatkozik, s azt is tudja, a magyar politikusok mi okból beszélnek a Felvidékről, nem pedig a Szlovák Köztársaságról. Azzal már sokkal kevéssé van tisztában, hogy a határokon túli kisebbségekről történő gondoskodás mellett miért törpül el a magyarországi etnikumokkal való törődés, amikor az egykori ombudsman, Kaltenbach Jenő is úgy ítéli meg, a magyar kisebbségi törvény végrehajthatatlan „dísztörvény”. Peter Weiss mindezek ellenére örömét fejezte ki, hogy Szombathelyen nem felszínes, érzelmektől túlfűtött vitában vehetett részt, hanem érveket felsorakoztató párbeszédben.

Kleinhappel Miklós, Alpokalja Online